Pdf Összefűzése Program
De jó, de szép, de nagyszerű, már nem vagyok tojásfejű.
Fáradtak a vándorok, mind a kettő tántorog. – Minket senki meg se hallgat? Sose lesz meg az a kalpag? Új kedvre ki hangolna? Oszkár tán, az angolna? Jön is Oszkár kanyarogva, hóna alatt csomagocska, föl-le táncol, locsog-fecseg: – Elmondok egy történetet! Nemrég történt, épp a minap, Vörös-tenger színe alatt Tamás, ez a kóbor alga, uszonyt lopott s eloldalga. Talált egy szép kalapot, gyorsan beletolatott, s ráírva, hogy Tamás-lak, berendezte lakásnak. Szól Medúza: Drága Oszkár, szörnyű izgalomba hoztál! Oszkár mondja: Csak nyugodtan! Kalapodat visszaloptam! Kibontom a csomagot: benne van a kalapod. Jutalmat nem koldulok, Jeromoshoz fordulok, tőle kérdem: lehet-e? Rág a vágyak serege: ön, a híres remete, tanítványul vehet-e? Jeromosunk eltűnődik, lóg a feje, szinte földig. – Jó, jó – mondja –, még nem láttam ily nagy elmét angolnában. Legyen meg a jutalmad, tanítvánnyá fogadlak! Medúzától elbucsúznak, szépen, csendben hazaúsznak. Hosszan hallják, messze még, a Medúza énekét. A medúza éneke: A kalapom, a kalapom lekötözöm, bebogozom.
Csak szól. Mindenkinek. Válogatásunkban 250 magyar költeményt nyújtjuk át, az ismeretlen kódexmásolóktól a XXl. század alkotóiig. Ez a mi nyelvünk, ezen legkönnyebb értenünk. És ezt a leggyönyörűbb hallgatnunk. Szeressék tehát e sorokat közös titkunkként, nem feledve, a vers mindenkié, de örülve annak, hogy - a vers a miénk. " Egyéb epizódok: Stáblista:
Rájuk se néz kis koráll, üldögél és sírdogál, mert keresztülugorta a tengeri ugorka. Fáradtak a vándorok, mindakettő tántorog. - Minket senki meg se hallgat? Sose lesz meg az a kalpag? Új kedvre ki hangolna? Oszkár tán, az angolna? Jön is Oszkár kanyarogva, hóna alatt csomagocska, föl-le táncol, locsog-fecseg: - Elmondok egy történetet! Nemrég történt, épp a minap, Vörös-tenger színe alatt Tamás, ez a kóbor alga, uszonyt lopott, s eloldalga. Talált egy szép kalapot, gyorsan beletolatott, s ráírva, hogy Tamás-lak, berendezte lakásnak. Szól Medúza: Drága Oszkár, szörnyű izgalomba hoztál! Oszkár mondja: Csak nyugodtan! Kalapodat visszaloptam! Kibontom a csomagot: benne van a kalapod. Jutalmat nem koldulok, Jeromoshoz fordulok, tőle kérdem: lehet-e? Rág a vágyak serege: ön, a híres remete, tanítványul vehet-e? Jeromosunk eltűnődik, lóg a feje, szinte földig. - Jó, jó - mondja -, még nem láttam ily nagy elmét angolnában. Legyen meg a jutalmad, tanítvánnyá fogadlak! Medúzától elbúcsúznak, szépen, csendben hazaúsznak.
szivén a vágy serege rág. Sírnak-rínak a kis halak: Ki ad nekünk tanácsokat? Fejünk ésszel már ki töltse? Ki lesz öblünk büszke bölcse? Ne féljetek, visszatérek, s folytatom a bölcsességet. Alig indul, gyorsan úszva, szembe-perdül egy medúza. Jaj nekem – szól – siralom! Szól Jeromos: Gyere most, vándorútra menjünk együtt, Jön a szivacs-lakodalom. Az iszapban, mintha másznék, araszol a büszke násznép. Szól Jeromos: Hej, násznagyok, egy kalapot nem láttatok? Örömapa szól kevélyen: Ki beszél így ünnepélyen? Mit nekünk egy régi kalpag? A két vándor elhúzódik, Újra mennek, mendegélnek, egy korállszigethez érnek. Rájuk se néz kis-koráll, üldögél és sírdogál, – Minket senki meg se hallgat? Sose lesz meg az a kalpag? Oszkár tán, az angolna? Jön is Oszkár kanyarogva, föl-le táncol, locsog-fecseg: – Elmondok egy történetet! Nemrég történt, épp a minap, Vörös-tenger színe alatt Tamás, ez a kóbor alga, uszonyt lopott s eloldalga. Talált egy szép kalapot, s ráírva, hogy Tamás-lak, Szól Medúza: Drága Oszkár, szörnyű izgalomba hoztál!
(de) ahány ember annyiféle csodálatos világ. 50911 Halász Judit: Karácsony ünnepén Karácsony ünnepén Mindenhol gyertya ég. Békesség jelképe A gyertyaláng. Mindennap gyújtsatok Gyertyákat, emberek! Égjen a béke- láng Mindenhol már! Halvány kis gyertyaláng, 48564 Halász Judit: Károgós //: Som Dere Som Dara, Som Vessző, Kikereki Pókokat Ébresztő, Pitteg a, Pattog a Bekereki Bokorág, Hejehuja Szélnek Tél ad Parolát.